Pointerek esetén két érték van: maga a pointer értéke, amely egy memóriacím, illetve a pointer által mutatott érték. Mindkettő lehet konstans, a példák arra kérdeznek rá, hogy a két érték közül melyik.
a) Itt a mutatott érték a konstans, vagyis nem módosíthatjuk annak első elemét. Így ez a kódrészlet hibás.
b) Ebben a kódrészletben is a mutatott érték a konstans, de a pointer értékét változtatjuk. Vagyis ez nem okoz fordítási idejű hibát.
c) Ebben a példában a tömb nem konstans, azonban az első elemére mutató pointer értéke igen. Így a pointer értékének megváltoztatásánál hibaüzenetet kapunk.
d) Ezúttal a tömb elemei konstansok. Vagyis ha az első konstans elemére nem konstans pointert próbálunk ráállítani, fordítási idejű hibaüzenetet kapunk: konstansról nem konstansra sosincs automatikus konverzió. Ha a pointer konstansra mutatna, a kódrészlet nem lenne hibás.
e) Itt újból a pointer értéke konstans. A konstansot inicializálhatjuk, ezúttal egy tömb elejével. Az inicializáláshoz szükséges konverzió rendben van: a tömb nem konstans egészekből áll, a konstans pointer nem konstans egészre mutat. A konstans pointert ugyanakkor nem növelhetjük meg eggyel, ez fordítási hibát okoz.